És - láss csodát! - kormányváltás történt: jobboldali kormánykoalíció jövel NŐI (!) miniszterelnökkel.
Tegnap este a lakótársakkal vártuk az eredményeket (akik örülnek)
ma délben a HUB-ban diskurálunk a jövőről (itt teljes az elkeseredettség, elsősorban a klímaügyek és a bevándorlók, az útépítés vs tömegközlekedés-fejlesztés és a keresztény-konzervtív-nacionalista hatalom veszélye miatt).
Mindezeket, elégséges tudás hiányában nem elmezném részletesen,
de nézzetek youtube-videókat norvég női politikusokról, egyszerűen döbbenetes (majd keresek én is, ha lesz időm, persze).
Mondom a lakótársaknak, hogy áá, ezek a norvég női politikusok nélkülöznek minden jólneveltséget és visszafogottságot a színpadon...
Mire ők, hogy á, igen, ha nőként labdába akarsz rúgni, nagyon határozottnak kell lenned. Itt a nők sokkal inkább mennek egyenesen előre, a férfiak pedig bizonytalankodnak.
Mondom, hát, azok a filozofálgatások, amiket én otthon olvastam arról, hogy mi lenne, ha a nők bekerülnének a politikai hatalomba, arról szólnak, hogy mennyi finomságot és érzékenységet vinnének oda, de az, amit itt látok, ennek a teljes ellentéte.
Mire ők, hogy hát igen. Ha meg akarod szerezni a választók bizalmát, meg kell mutatnod, hogy nem csak beszélsz, hanem tényleg a kezedbe veszed a dolgokat.
Aztán kicsit társalogtunk még női szerepekről, választásokról, felsőoktatásról, gyerekszülésről és satöbbi.
ui. Ezt a bejegyzést Joós Istvánnak ajánlom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése