2013. december 18., szerda

Sajnálattal értesítjük kedves olvasóinkat, hogy az (ön)reflexió a következő időszakban átmenetileg szünetel

Kedves Naplóm,

már csak 4 nap maradt. 
Úgyhogy most, ismét, sokak intésére, egy szuperintenzív itt-és-most időszak következik
Búcsúzással, érzelmekkel, takarítással, pakolással és némi ereszdelahajammal fűszerezve.

Mindezekből kiindulva
az önreflexiós folyamatokat előre nem látható időre szüneteltetjük
ami pedig utána következik majd
az már csak az értékelés, visszatekintés, összefoglalás, lezárás, megnyitás 
ugyanebben a virtuális, de egy másik fizikai térben. 

Megértésüket köszönjük,
boldog karácsonyt minden kedves olvasónak!


Ne gyűjtsetek kincseket a földön

Amikor megtudtam, hogy jövök, nehéz volt lakást találni.
Amik voltak lakások, csak bútorozatlan.
Gondoltam hát, nehéz lesz bútort szerezni is.
Nem volt nehéz.
A főnököm berendezte a szobámat, mire ideértem. A saját cuccával.

Aztán közben vett magának új lakást
és még nem adta el, de már kiürítette a régit.
Így a bútoraimra már nincsen szüksége.
Bútort szerezni nehéz.
Megszabadulni tőle dettó.

Írtam szép levelet a landlordnak,
aki nem szeret angolul kommunikálni,
így hát nem válaszolt.

Írtam szép posztot
a nemzetközi katolikusfiatal fészbúk-csoportba
amire válaszolt a moderátor, aki a csoport vezetője,
hogy ez itt egy vallásos csoportosulás
és a fészbúkcsoportot használjuk csak vallásos célokból.

Írtam neki egy rövid elmélkedést arról,
hogy az egymásnak nyújtott segítség
mihanem keresztény érték
mire válaszolt,
hogy őneki szigorúnak kell lennie,
és köszöni, hogy megértem.
Mindetten olyan nájszok voltunk.
Jólvan, gondoltam, szendeszűz vagy még
és control freak
majd az idő meghozza
hogy tágul a
nézőpontod. is.

Az idő szalad,
a cucc marad
a cucc marad.

2013. december 15., vasárnap

Julemarked


 Elérkezett ide is a karácsonyivásár-szezon.
Az egyik bryggeni faházban, mondhatni a HUB szomszédságában, ahol eleve múzeum van, tartották az e hétvégi dizájn- és kézművestermék karácsonyi vásárt.

Már pénteken kedves, szívecskés nyalóka alakú fatáblákat helyeztek el a környékbeli útjelzőtáblák mellé, gondoltam is, hogy ez biztos valamilyen közlekedés-szelídítő gerillaakció (Közeleg a szeretet ünnepje, fékezzen szeretetel, ha gyalogost lát! Vagy valami ilyesmi). Aztán később kikerültek a feliratok is.

Gondosan kiválasztottam azt az időt, amikor a legnagyobb tömeg várható (szombat 11 és 12 között), hogy gyakorolhassam az olyan régen megélt tömegnyomor élményét, és felkerestem a fent nevezett intézményt.

Sok szép kézműves temék, süti, fagyi, kávé, leves. És a kézműves, illetve dizájntermékek klasszikus portfóliója az ezüst ékszertől a festett szoknyán át a horgolt almamelegítőig. Cuki. Mindenhol minden cuki. Nekem egyedül a bergeni black metal dizájner terméke, a fatemplom alakú gyertya szúrt szemet, Krisztus születésének ünnepére készülődvén, de bizonyára a szervezőknek előbbre volt a prioritáslistáján a helyi dizájnerek propagálása, mint az ünnep spirituális lényege. Sebaj.

A sok szépség és a velük ismerkedő tömeg láttán még inkább erős lett a késztetésem arra, hogy a helyi és/vagy kézműves, egyedi és/vagy dizájn termékek értékét éljem, hangsúlyozzam, terjesszem, támogassam. És - noha Bé biztos mondaná, hogy a helyi termék fenntarthatóság szempontból mindig az é a helyé, ahol épp vagyunk  - bennem még inkább a hazai-helyi termék iránti vonzódás erősödött.
Hiszen a képlet alapvetően ugyanaz. Lekvár, szoknya, fülbevaló. Ez kell az olyan biocsajoknak, mint én. Mondja a szarkaszikus énem.

Az év innovációja díjat tőlem az az alkotó kapta, aki törött porcelándarabokból készít ékszereket (próbáljátok csak ki, milyen gyönyörűen mutat egy régi teáscsésze letört füle ezüst láncra lógatva).

Egyébként pedig, harmadik advent-vasárnap, az öröm vasárnapja. Pulcsiban hegymászós idő, köszönjük, élet!



2013. december 9., hétfő

de addig is,


Tudom, hogy az utóbbi néhány poszttal (na nem a sportossal)
borzoltam nem csak a saját kedélyeimet, hanem másokét is.

Ez jó.
Mert olvasni valamit, aztán érintetlenül maradni,
az időpazarlás.

Szóval nemsokára eredményt hirdetek.

de addig is megosztanám, hogy "véletlenül" rátaláltam egy nagyon izgalmas projektre.
ami több oldalról is izgalmas.

Aki a honvágy és a kivándorlás dilemmáinak szép és tiszta megfogalmazására kíváncsi, olvassa el ezt.

Aki a crowdfundig esélyeire és egy ügyes alternatív pitch-re kíváncsi, az nézzen ide.

És aki filmet nézne new yorki magyar kivándorlókról, annak idesüss:



2013. december 6., péntek

Transzparens és igazságos sportélet

Amióta beköszöntött a tél és hideg, meg néha latyak is van, sajnos a hegyen mászkálós aktivitásaim alább hagytak, mert annyira még nem lettem bergeni (mi a fenegyerek női verziója?), hogy ebben az időjárásban is odafönt szalagáljak, mint ők.

Viszont. Amióta Kriszta barátnőm elutazott és rám ruházta nem csak a lakását, hanem az örökélet-ingyensör-mindenhova beengedő egyetemi mágneskártyáját is, azóta korlátlan sportlehetőségeim nyíltak a város bármelyik egyetemi, vagy egyetemistáknak szóló sportcentrumába.

Ez persze önmagában még nem lenne különleges, de arra éppen okot ad, hogy az indoor sport népszerűsítésének és a hozzá tartozó szemléletformálásnak a formáit méltassam.

Először is: a legnagyobb diákcentrumban, ami egy elég nagy, szuperstílusos és modern épület, úgy helyezték el az U alakú ház egyik végében a könyvtárat, másikban pedig az uszodát, hogy mindkettőt üvegfalak veszik körül. Tehát belép az ember a főbejáraton, megáll, jobbra néz, balra néz, könyvtár, uszi, szabad a választás.
Továbbá könyvtárból lehet sóvárogva az uszodába átkukkolni, uszodából a könyvtárba. A squash-pályákat is látni a folyosók végéről. Csak hogy csalogasson.
És ezen felül a legeslegjobb, hogy természetesen nem csak belátni, hanem ki is. Tehát, amikor az ember úszkál a medencében, közben nézegetheti az odakinti hóesést vagy a karácsonyi fényeket, netán a szexi esőkabátokat.

Ezen felül.
A konditeremben szabályozva van, hogy tilos pántos meg ujjatlan meg túl kivágott cuccban megjelenni (férfiaknak és nőknek egyaránt), hogy ne hozzuk kellemetlen és esélyegyenlőtlen helyzetbe azokat a sporttársakat, akik épp azért járnak oda, mert nem mindenük mutogatnivaló.

Valamint.
A zuhanyzóban sok sok felirat hirdeti annak az örök idők óta tartó rejtélynek a megoldását, hogy miért leszünk klórszagúak a medence vizétől, de nem csak hogy miért igen, hanem azt is, hogy hogyan nem.
Részletesen le van írva (ennek kifejtésétől most eltekintenék), hogy a vízben úszó klór a testeden megtapadt koszokra bukik! Vagyis: ha a napi izzadtságból született baktériumokat beviszed magaddal, azok megkötik a klórt. Ha előtte lemosod, akkor pedig nem lesz a klórnak hol megtapadni.
Döbbenetes. És működik.
Biztos vagyok benne, hogy sokan tudtátok ezt már, kedves olvasóim (én nem), de ebben nem is önmagában a megoldás a szép, hanem az, hogy az egész folyamatot kiplakátolják, és nem csak azt harsogják a feliratok, hogy zuhanyozzá le, hülyegyerek, mert KÖTELEZŐ.


2013. december 5., csütörtök

A sötét

Amikor elkezdtem mondogatni, hogy jövök Norgéviába, sőt, Bergenbe, kétféle válaszreakcióval találkoztam.
Az egyik egy ujjongó örvendezés volt, hogy milyen jó elmenni és Norvégia, különösen Bergen milyen gyönyörű.
A másik pedig általában a "Minek mész oda, hiszen ott hideg van és sötét" - alapképletet követte, kölönféle díszítésekkel, triolákkal és fortissimókkal. A földrajzban járatosak még azt is tudták, hogy Bergen esetében az esőt is be kell sorolni a borzalmak közé.

Bekattant, a vég közeledtével sorra kéne vennem még azokat a kérdéseket meg sztereotípiákat, amelyekkel itt a blogon nem foglalkoztam eddig.

A hidegről meg az esőről már esett elég szó.
Most a sötét jön.
Tőmondatokban.

Először is: alig van kevesebb napfényes óra, mint otthon.
Másodszor: ha borult az ég, általában sötétebb van, mint otthon.
Harmadszor: gyakran borult az ég.
Negyedszer: ma reggelig (december 5) soha semmi bajom nem volt a sötéttel.
Ma reggel volt az első olyan alkalom, hogy 8:10-kor ébredve fellázadt bennem a lélek, hogy miért van olyan sötét, mintha éjjel kettő lenne? Így nem lehet felkelni, elindulni, munkához látni. Nem indulhat ennyire nehezen és ennyire későn a nap. Általában úgy kezelem ezt a kérdést, mert itt megtehetem, hogy nem indulok el reggel otthonról, amíg ki nem világosodik. Ez 10 órás érkezést jelent. A délutáni/esti sötétség nem olyan zavaró.
Ötödször: Advent van. Az a fényre várakozás ideje. Egyáltalán nincs is rosszkor ez a sötét.
Hatodszor: Sok, szép, ízléses és meghitt karácsonyi kivilágítás van.  Advent első vasárnapján kapcsolják fel az összeset, egy ünnepi koncert, fáklyás felvonulás, tűzijáték meg mindenfélék kíséretében. Tömeges, de a pontszerűsége miatt kedves mégis.

Hát most ennyit a sötétről.