Sijlével, az alapítóval sokat
beszélgetünk arról, hogy sürgősen és fontosan, azonnal és halaszthatatlanul, a
saját éltminőségének az egészséges zónába való visszaterelése, és a HUB
fenntarthatósága végett szüksége van maga mellé valakire, akiben megbízik, aki
átlátja a stratégiai kérdéseket és magas szinten el tud köteleződni,
tulajdonosi szemlélettel nézni a házra, a jövőre meg az egész küldetésre.
Akivel épp beszélgetésben vannak erről, azzal kapcsolatban egyre több
elbizonytalanító tényező derül ki. Más jelölt pillanatnyilag nincs.
és akkor.
2013. november 22-én, pénteken,
13:07-kor (pontosan egy hónappal és néhány órával a hazaindulásom előtt),
elhangzik a következő mondat:
- You know,
Kriszta, people like you and me don’t grow on the trees. I want you! Move to
Bergen!
(tudod, Kriszta, az olyan emberek, mint
te meg én, nem teremnek akárhol. Veled akarok dolgozni, költözz Bergenbe!)
Nem is emlékszem pontosan, mit éreztem,
talán természetességet. Ismét ellenőriztem az odabent élő, hazahúzó erőket,
elmondtam neki, hogy egyáltalán nem ő az első, aki ezt mondja nekem, és én is
nagyon szeretném, de miből élnék meg az itteni nagy világmegváltás mellett?
Erre válaszul biztosít róla, hogy van rá
pénz. Megtalálná.
Aztán véget ér a szünet, és
visszamegyünk Benjaminhoz meg a többiekhez, az emberierőforrás-helyzet
általánosságáról értekezni.
Hát itt tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése